„Valóban különös is lenne, ha a tudomány, míg föld és tenger minden növényét előkutatja,
mellőzné az emberi lélek virágait…” (Arany János)

Ki ne ismerné Arany János nevét? Az iskolában mindannyian megtanultuk, ismerjük a
Toldit, de ha azt mondjuk Tamburás öregúr, akkor kevesebben tudják, hogy a megfáradt,
öreg költőre gondolunk, és azt már nehezen képzeljük hozzá, hogy néha valóban gitárral
kezében múlatta az időt. Arról, hogy öreg korában papírra is vetette azokat a dalokat, melyek
élete során megragadtak emlékezetében, még az irodalom és énekzene tanárok közül is
csak kevesen tudnak. Lehet, hogy népzenével foglalkozó barátja, Bartalus István hatására
fogott dalos emlékei lejegyzéséhez, de a magyar népdalról leírt gondolatai több helyen is
jelzik, hogy ez a műfaj nem volt közömbös számára sohasem Ezekből a följegyzett dalokból
játszottunk egy órányit, s így, aki kíváncsi rá, meg is hallgathatja.

Nagyszalonta 1917-ben összegyűjtötték a szalontai dalokat. Ebből a gyűjtésből jelent volna
meg a jeles évfordulóra a Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötete. Kodály Zoltán is
segítette a gyűjtést, aki összesen három hetet töltött Nagyszalontán az 1916-os és 1917-es év
fordulóján, minek eredményeként 353 dallamot jegyzett föl.

Az Arany centenáriumi előkészületek közben előkerült a költő kottás kézirata 148 dal-
lejegyzéssel. A dalok nemcsak azért értékesek, mert a lejegyzője egyik nagy költőnk, hanem
azért is, mert ebből az időből hasonló, dallamokkal ellátott daloskönyvet alig ismerünk. Arany
János előfutára lett ezzel a rövidesen színre lépő nagy népzenekutatóknak.

A műsorban találhatunk balladát, boros-, szerelmes- és gyermekjáték dalokat, népszínművek
dalbetétjeit, Rákóczi dallamot, régi költők népdalként szárnyra kapott verseit, német és
magyar dallamot, ugróst és csárdást. Barátkoztam a dalokkal, olvastam a költő verseit és
leveleit, kerestem a kapcsolódási pontokat máshonnan ismert hasonló dalok felé, amihez
erős kapaszkodót nyújtottak Kodály Zoltán és Gyulai Ágost kimerítő jegyzetei. Csergő-
Herczeg Lászlóval próbára tettük a dallamokat tamburán, azaz gitáron, amivel „múlatta
magát” a „tamburás öregúr” és a dalokhoz illő egyéb hangszereken: fuvolán, dudán, citerán
(amit szintén tamburának neveznek Nagyszalontán), furulyán, tekerőn, tárogatón; színre lépett
egy angyali gyermekkar tiszta és erős hangokkalIdőközben a dalok kéziraton túli, rokoni
kapcsolatai mellett egyre érezhetőbbek lettek a költő verseivel és életrajzával összecsengő
hangulatok; a versek sorai között ott bujkáltak a dalok. E dalokból is merített a Toldi költője,
múlatta velük meghitt, vagy nehéz perceit. Bevallottan „maga számára is lopva zenélt
csak” (Arany), tehát titokba avat be minket a lejegyzett dalokkal, azonban a hangtalan kotta,
bármilyen szépen is írták: harang, nyelv nélkül.

A dal jó társ minden lelki állapotban, közösségben és magányban, mindannyiunk mindennapi
szükséglete. Megkapjuk készen, magunkban tartjuk, kicsit gurítgatjuk, gömbölyítjük, ha
hallják tőlünk, új talajra talál, újra kihajt, virágzik, és magot hoz vagy sarjat. Arany minden
idegszálával a magyar nép „üterét tapintotta”, és versei mind a magyar nép történelmét
verték sorokba. Tudta, hogy van egy rétege a magyar népnek, amely élteti nemzetünk
megmaradásának egyik zálogát, a magyar dalt. Bízunk abban, hogy ez az órányi zene
érthetőbbé és érezhetőbbé teszi Arany János életművét és korát, s amellett talál benne
üzenetet is a mai hallgató.

Szeretettel várunk mindenkit! Belépőjegy: 800 Ft, diák-nyugdíjas: 500 Ft.