A A Kákics együttes táncháza, moldvai és gyimesi csángó, valamint felcsíki székely táncokkal

Az 1997 óta működő Kákics együttes, az utóbbi időkben különös hangsúlyt fektetetett műsoraiban a moldvai csángók zenéjére.

A dalok és a táncok – a szórakozás, az ünnep, az öröm, a bánat, a mámor és a szerelem korabeli, de örökérvényű népi megfogalmazásaival – a magyar parasztság eltűnő világába engednek bepillantani.Tapasztaltuk, hogy a modernebb zenei világ kedvelői is hamar feloldódnak műsorainkon, köszönhetően a ritmikus előadásmódnak és a könnyen befogadható dallamvilágnak. Bizonyítva azt a tényt, hogy a ma is élő, ám a régmúltba gyökerező zenei kultúrák igenis felveszik a versenyt a XXl. Század új stílusaival, csak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy fiataljainkhoz eljuthassanak.

Aztán működik minden magától: A dalok benne maradnak a fülben, láb járja, a szív dobogja, - akár egy mai slágernél.  Az egyszerű körtáncok előnye, hogy a páros tánctól ódzkodók is bátran nekivághatnak a tanulásnak, s eközben játszva ismerhetik meg egymást. Közösségformáló hatása mellett önfeledt szórakozást nyújtanak leánynak, asszonynak, legénynek, embernek.

A játékos lépések, a Hahn-Kakas István által tanított könnyedebb Öves tánc után jöhet akár az Ördög útja tánc vagy a Kezes , majd  a kicsit bonyolultabb  Gergelytánc lépései. Ettől sem kell megijedni, mert minden megy magától! A felcsíki és gyimesi zenék ütőgardon és hegedűjátéka új színt, más játékmódot hoz a programba.Aki mégis úgy dönt, hogy a táncot inkább csak nézni és nem művelni szeretné, annak a zenehallgatás adhat kárpótlást.

A moldvai kaval, a sültü és a hegedű egyre gyorsuló archaikus dallamjátéka alá roppant feszes alapot hoz a dob, a bőgő és a koboz.A táncok szünetében felnőtteket hívunk egy kis pikáns csángó mesehallgatásra. A vidékre jellemző ízes, saját gyűjtésű történetek,mesék korhatár nélkül fogyaszthatóak Babot Dóra tálalásában.

Akinek pedig kedve van egy kis éneklésre, az se menjen feltétlenül a szomszédba: A Hojna tánc hevületében énekszó közepette jöhetünk rá arra miképpen „hálogat” az ember fia azzal, aki éppen csak „ szőrt gyüjtni”  indul minden hátsó gondolat nélkül. 

„Járjad lábom, járd ki most,
Nem parancsol senki most.
Az én lábam úgy járja,
Reátermett a táncra.”

/Lészped, 1932./