De reggel már érezhették az érkezők, hogy ismét Isten tenyerén vannak, kellemes napos idő fogadta őket, a felhők csak a délutáni zárás környékén kezdtek komolyan összeállni, s késő délutáni távozásuk után kitört az égi zenebona.
A délelőtt első fele a csapatalapításokkal telt, 4 csapat alakult, ilyen érdekes nevekkel, mint a WI-FI - ami persze a Parkerdőben nyomokban sincs, de fiatalos lendület kipótolta az elektronikus szmog hiányát. A nap során sok érdekes megközelítésből eljátszották és kibeszélték magukból a tékozló fiú felülmúlhatatlan és generációnként újra meg újra lejátszódó örök történetét.
A megtapasztalás stációi három momentumhoz kötődtek, némi összeérlelő bemelegítés után:
Az ÖRÖKSÉG: a Pásztor és bárányok, a lézerháló
A HELYEM: a sárkánydúlta ház szobáiban, gyógyszer összehordása
Az ÚT: lajhár a kötélen, labirintus
Mindenütt a biztos vezető ottlétét tapasztalhatták meg a fiatalok és a beszélgetések során saját véleményüket, élményeiket fűzhették fel a tapasztaltak mellé.
Kora délután pizzaebéddel ütötték el a leeső cukorszint okozta gyötrelmeket, míg késő délután Kati, Marika és Éva néni által kínált lilahagymás zsíroskenyér biztosította, hogy senkit sem mardosott az éhség.
A nap zárásaként a velencei fiatalok énekeltek keresztény dalokat.
Köszönet a kitartó szervezésért Karl Melinda lelkésznek, a nap "szakmai" idegenvezetőjének Surányi Zoltánnak s persze számos további embernek, aki a háttér biztosításának kulcsfigurája volt.
Mindenki jól érezte magát, s ígérte, máskor is eljön!
