A hagymaburok fokozottan védett, euroszibériai - észak-amerikai elterjedésű faj. A nagyon kicsi darabszáma és a termőhelyek sérülékenysége miatt a magyar növényvilág közvetlenül veszélyeztetett tagja.    A különleges növény legfontosabb életfeltétele a szabad, nyirkos tőzegfelszín jelenléte. Hazánkban nyolc előfordulása ismert, amelyek közül kettőről már bizonyosan kipusztult, egy élőhelyen, Vaján a léte bizonytalan, Kistómalom és Szigetszentmiklós nagyon kis egyedszámban találhatók, Dunaharasztinál, illetve Szigetcsép százas nagyságban fordulnak elő, míg Velencei-tónál ezres egyedszámban él. Joggal mondható, a hagymaburok a Velencei-tó virága.
A hagymaburok felálló gyöktörzse végén egy idősebb és egy fiatalabb hagymaszerű buroklevelekkel borított gumó található. A Velencei-tavi madárrezervátum értékes növényvilágát sokáig csak tudományos körökben ismerték. Borhidi Attila és Balogh Márton 1968 nyarán találta meg az úszólápokat a Velencei-tavon, amelyek az eredeti lápi vegetáció maradványai. Ezt a különleges lápi növényzetet, elsősorban az Európa-szerte ritka hagymaburok nevű lápi orchidea jelenléte is mutatja. Bár ez a növény nem új tagja a magyar flórának, a Velencei-tó ma az egyetlen biztos lelőhelye. Nikfeld osztrák botanikus szerint egész Európában csak a Velencei-tavon él nádas gyepszintjében ez az orchidea.

Forrás: V-tó