- A kiállításon nem ezzel a címmel jelent meg a fotóm, nem tudták lefordítani úgy, ahogy mi azt itthon értjük. A fotómnak végül a Dolce vita címet adtam, de nem a cím a lényeg - mesélte András, miközben a Wordlife kiadványt forgattuk, amelyben csodás képi világ tárult elénk. Tengerek állatai, várat építő hód, csodás tengeráram, felhők közt kitörő vulkán, felsorolni nem lehet mindazt a szépséget, amit a száz fotó közvetít.
|
Mészáros András tizenöt éves korában fogott ecsetet, lefestette lakóhelyének természeti környezetét, amihez néha a fényképezőgép memóriáját használta, hogy hazavigye a tájat, az állatokat. Egy idő után nem az ecset és a festék volt a legfontosabb számára, hanem a fotózás.
- Valószínűleg jobb fotós vagyok, mint természetfestő - nevetett András, amit az eddig elért eredményei bizonyítanak. Ha csak azzal foglalkozhatnék, ami a legközelebb áll hozzám, még boldogabb lennék, de a munkám, a családom mellett szakítok időt a természetfotózásra. Számomra nagy elismerés, hogy a világ száz legjobb fotója közé bekerült egy képem, ami a Bika-völgyben készült. Igyekszem kiválasztani azt a környezetet, amit jól ismerek. Ehhez a képhez, a mikrofotózáshoz alaposan fel kellett szerelkeznem, valószínűleg úgy nézhettem ki a vakukkal, a géppel, mint egy szarvasbika. Hajnalban, kora reggel lehet ilyen fotókat készíteni, amikor ébredeznek a rovarok.
A két piros szemű szarvaslégy édes élete, Dolce vita-ja végül az idén elismerést hozott a fiatal természetfotósnak, akinek másik boldogsága, büszkesége Orsi, a kislánya, aki néhány hónappal ezelőtt érkezett meg a Mészáros családba. Láttuk a fotóját, csodaszép.
Forrás: fmh.hu