A két év alatt a résztvevők nyelvi, informatikai és egyéb képzéseken, rendezvényeken, valamint nemzetközi tanulmányutakon vesznek részt. Minden partner szervez egy találkozót, melyeknek lényege, hogy a generációk találkozását, a közösségépítést segítő művészeti módszereket mutatnak meg egymásnak. Belgiumban a zene, Szlovéniában a divat, az öltözködés volt a csoportépítés és az önkifejezés eszköze.

2011. október 6-9. között a Dinnyési Hagyományőrző Központban zajlott le a projekt magyarországi állomása. Az egyesületünk részéről Livits Réka vezetésével öt fiatal, valamint tucatnyi, zömében az Iglice népdalkör tagjaiból álló, rendkívül lelkes helyi önkéntes csoport fogadta a mintegy negyven külföldi vendéget. 

A belga és szlovén csapatból többeket jó ismerősként köszöntöttek a dinnyési hölgyek, így gyorsan kialakult a megszokott, közvetlen hangulat. A belgák több nyelven, a magyarok és portugálok pedig főként sok mosollyal kommunikálva ismerkedtek.  

  A találkozó témája a falfestés, pontosabban egy „mural painting” nevű, a nemzetközi ifjúsági és közösségépítő munkában gyakran használt módszer volt. A lényege egy téma egyéni, kiscsoportos, végül egész közösség általi feldolgozása zenével, beszélgetéssel és festéssel, melyek eredménye közösen létrehozott óriási falfestményekben testesül meg.

Az egyesület szakembere, Livits Réka két napon keresztül vezette az intenzív, képzés jellegű gyakorlatot.   

Az első nap egyéni és kisebb csoportos alkotások születtek fő kérdésünk, a generációk együttműködése kapcsán.

A második napon több kisebb csoportban megszülettek a közös alkotások

A belga csapat városuk, Oostende emblematikus festője, Ensor groteszk stílusában alkottak…

Született néhány „naív stílusú”, általános értékeket tipikusan megjelenítő szimbólumokból álló alkotás is.

Több csoport készített igazi összmunkára épülő, két nap gondolatait összesűrítő alkotást.

A fenti képek a dinnyési művelődési házak belső falain láthatóak - amíg ott maradnak. Utóbbi megjegyzés arra utal, hogy stílusilag, szimbolikailag van néhány, a magyar szem számára szokatlan alkotás.

Egy példa minderre: a belgák ironikus munkája a városukban komoly hagyományokra építő ironikus, groteszk látásmódot hordozza magán; Oostende-ben szinte „kötelező” így alkotni.

A találkozón mindemellett egy magyar és egy nemzeti est is lezajlott. Minden ország bemutatta saját kultúrája egy - egy elemét ötletesen, szellemesen.

Emellett az Iglice már a külföldieknek is jól megszokott dalai és a Kacagány citeraszólamai is megszólaltak, s a Lasho Lecsó együttes is tartott egy össznépi táncba alakuló koncertet.