Kevés politikus szokott büszkélkedni azzal, hogy Honvéd-drukker. Ilyen Tóth István, Gárdony polgármestere, aki évekkel ezelőtt rendszeresen járt a Bozsik-stadionba, és lehet, hogy hamarosan újra ellátogat a szentélybe.

Azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy gyerekkora óta Honvéd-szurkoló. Nem csak kötelező udvariassági formula volt ez?

- Ez teljesen komolyan mondtam. Még édesapámtól örököltem ezt az elkötelezettséget. Emlékszem, gyerekként állandóan zrikáltuk egymást a fradista, újpesti és emtékás osztálytársaimmal.

- Ez az imádat meccsre járásban is megnyilvánult?

- Persze. Mai napig szívesen emlékszem azokra a meccsekre, ahol láthattam Tichy Lajost, Komora Imrét, vagy éppen Pintér Sándort. Sajnos csak a Kovács Kálmán, Nagy Antal-féle csapatig követtem a Honvéd életét, akkoriban voltam utoljára meccsen is Kispesten.

- Miért „hanyagolta” a csapatot?

- Ez úgy a nyolcvanas évek közepére tehető, akkor volt még futball idehaza, akkor még volt miért szurkolni. A gyengébb minőségű játékért már nem tudtam lelkesedni. És ez a vonzalom sajnos az egész magyar labdarúgás iránt csökkent.

- De most már a Honvédnál is új szelek fújnak.

- Igen, ennek nagyon örülök. A megújult Honvédnál folyó szakmai munka garancia lehet a Duracell-sporttáborábor sikerére, ezért is adunk helyet szívesen ennek.

- Láthatjuk-e valamikor a Bozsik-stadionban?

- Megmondom őszintén, a Vác elleni 6-0-s győzelem elgondolkoztatott. Szerintem hamarosan jövök, de kizárólag szurkolóként. Azt tudomásul kell venni, hogy ahol minőségi, jó és szórakoztató futball van, oda megy a néző. Így volt ez a nyolcvanas években Győrött, oda is az ország összes részéből mentek az emberek. Remélem a Bozsik-stadion néhány hónap múlva már szűk lesz.