A kokárda rózsaalakú szalagcsokor, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára tűztek mint nemzeti jelvény. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában. Az eredeti szabály szerint a kokárda színek mindig belülről kifelé olvasandók. A zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idelyén is használtak téves kokárdákat, nem mindeki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani. A piros-fehér-zöld színhármas először 1848-ban vált az ország hivatalos jelképévé, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen. A piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Forrás: wikipedia és www.ok.hu