Karl Melinda tiszteletes asszony mondja: „2011-ben gyülekezetünk életében központi helyre kerülnek a fiatal családok. Gyermekeink előtt szeretnénk mindannyian hiteles szülők lenni, s követendő jó példát mutatni számukra. Azt is tudjuk, hogy mindössze 13-14 éves korukig mérvadóak elsődlegesen a család értékei. A kamaszok inkább mennek a kortársak véleménye után és követik az ő ízlésüket. 13 esztendő tehát a szülői alapozás ideje, hogy aztán felépíthesse gyermekünk – már saját döntései segítségével – az élete épületét. (pályaválasztás, társkeresés, családalapítás) Természetesen a támogatásunkról mindig biztosítanunk kell őket, de lassan el kell engednünk a kezüket.”
Városunkban több mint 210 gyermek jár református hittanra az iskolákban és óvodákban, s nagyon helyesen nem kevesebben a katolikus oktatásra. Nagyon jó arányszám ez a mai világban, amikor ország világ színe előtt jól ismert személyiség mondhat ilyet, hogy manapság a gyermekeinkre leselkedő fő veszély a kábítószer és az istenhit. Ezzel szemben a tényleges veszélyforrásokat beengedjük lakásunkba. A teljes szellemi és morális nihilt sugalló TV műsorok megspékelve a „véleményformáló” reklámözönnel, a számítógépeken settenkedő lélekromboló propaganda, mely ma már a „nagytudású” mobiltelefonokon keresztül is kitölti gyermekeink életét a „nyálafolyós konzumidiótává” válásban. Ezzel szemben a magyarságnak ezer éve(ke)n át biztos alapot nyújtó istenhit egyre inkább a margóra szorult az elmúlt hatvan évben – nem is létezett ez a történelem, még az Alkotmányba se kell bevenni – gőzerővel munkálkodnak azon, hogy kikerüljön az 1944. márciusában történt megszállásunkkal jogfolytonosság nélkül erőszakosan lezárt múltunk az emlékezetből.
Érdekes mozzanat, hogy az oly imádott amerikai filmekből pont azokat a gyakori részeket felejtik el szinkronizálni, legalább felirattal, amikor a szereplők a templomban énekelnek - nyilvánvalóan Istent és a vallás által megjelenő, az emberiség hosszú történelme során is kipróbált szilárd elveket dicsőítve.
Igyekeznek elhitetni, hogy ez nem modern. Csak az önpusztító, soha ki nem próbált „új” megoldások a modernek, amelyek persze valahol nagyon keveseknek óriási hasznot is hoznak, nyilvánvalóan mindünk kárára. Ennek zavartalan bonyolítása igényli, hogy gyermekeink ’szabadon’ megkaphassák ezeket a ’modern’ hatásokat.
Balczó András, hajdani olimpiai és világbajnok öttusázónk szokta mondani, hogy a magyar emberek felemelkedése addig nem kezdődik meg, amíg Istennel nem rendezték a viszonyukat.
Ennek fényében is jó látni, hogy kis városunkban a magyar átlag felett ennyire tudatosak sokan, persze messze nem elegen.
Ismét Karl Melinda tiszteletes asszonyt idézném: „Isten követésében példát kell mutatnunk, ezért nekünk is erősödnünk és fejlődnünk kell a hitünkben. Gyülekezetünkben mostantól minden hónap első vasárnapján, délután 3-tól családi istentiszteletet tartunk. Sok énekléssel, egy bibliai történet játékos feldolgozásával, közös kézműveskedéssel töltjük el ezt az órát. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy hónapban egyszer együtt legyenek a fiatal családok, megismerkedhessünk egymással és lelkileg-szellemileg-érzelmileg feltöltekezhessünk.”
Most az első első alkalmon – február 6-án, vasárnap 3 órakor, Gárdonyban az Élet Fája Gyülekezeti Házban (Bóné Kálmán u. 8.) a téma: a Jó Pásztor példázata (Lukács 15, 3-7.) volt. Közös munkával bárány és farkas álarcokat készítettünk, helyben verbuvált színtársulatunkkal (köztük egy profi Kelemen István személyében) előadtuk a ’Pásztor és a kisbárány’ című Szula Edit mesét. Március elején folytatjuk!
Vida-Szűcs Lajos